Első dal: A némaság dalai

~Amiért írni kell~

Megpróbáltam már látni a csendet,

De nem találtam semmit,

Csak nagy fehér hidegséget,

Azt hittem, ez nem jelenthet ennyit.

Hiszen azt szoktam mondani, én is hallok igazából

Csak nem úgy, mint mások, én valahol máshol

Találom meg magamban a csendnek hangjait,

Nem szórhatom hát szét álmom hamvait.

Le kell most írnom a némaság dalait.

Előhang, avagy a dalok hírnöke

Amikor azt mondom, hogy megpróbálom eldalolni nektek a csend énekét, nem próbálok becsapni senkit. Csak magamat is bolondnak tartom, mert (talán) némaságba zengek, de hangom sosem fogom meghallani, talán csak majd ha megmutatja nekem valaki.

Versekbe foglalt életképek, melyekben semmi különös nincs, csak épp egy siket szemszögén keresztül. Költői szárnybontogatásnak nevezni túlzás, de igazán igyekszem.